2008. február 17. 19:00

Pósa Zoltán

Nagy érdeklődés kísérte a Kráter Műhely Egyesület által rendezett Wass Albert-emlékkonferenciát Pomázon, a Teleki–Wattay-kastélyban. A Turcsány Péter elnök, Szutor Ágnes főtitkár, Csernóczky Judit irodalomtörténész szervezte eseményen az írók, irodalomtörténészek, nyelvészek, költők és doktoranduszok előadásait tartalmazó szimpózium résztvevői először megcsodálhatták a pomázi általános iskolások részére összeállított, Barangolás Wass Albert mesevilágában című vándorkiállítást. A rendezvényt Vicsi László, Pomáz fideszes polgármestere nyitotta meg.

1998. január 17-én önkezével vetett véget életének a XX. század egyik emblematikus, nagy írója, Wass Albert, a misztikus hontalan. A funtinelli boszorkányok című mítoszteremtő remekmű, az olykor harmadik világbeli mágikus realisták, Llosa, Asturias, Márquez nagy regényeinek méltó párja. E remekmű és számos kiváló alkotás teremtőjének életútjára rányomta bélyegét a hazátlanság. Wass még Magyarországon született a Kolos megyei Válaszúton 1908. január 8-án, s anélkül vált az 1920 júniusában történt trianoni mészárosmunka után bozgorrá, jöttmentté, hogy elmozdult volna otthonából. A második világháború után a baloldali fasiszta román kormánytól igaztalanul háborús bűnössé hazudottan vált először németországi, majd amerikai hontalanná. Öngyilkosságát motiválta, hogy a Horn-kormány szándékosan hátráltatta azt, hogy megadja az írónak a magyar állampolgárságot. Wass Albert, itthoni árulóktól ma is rágalmazottan, irodalomtörténésznek álcázott irodalmi hivatalnokoktól kicsinyelten mégis hazatalált. Ezt bizonyítja a pomázi Wass Albert-emlékkonferencia, a Wass Albert-emlékév egyik rangos eseménye.

Vicsi László köszöntőjében hangsúlyozta: öröm és megtiszteltetés Pomáz városának, hogy a település adhat otthont egy tudományos szimpóziumnak a felújított Teleki–Wattay-kastélyban, amelyet nemrég adtak át a nagyközönségnek. Turcsány Péter költő, a Kráter Műhely Egyesület elnöke köszöntőjében röviden szólt a 2008-as Wass-évről, amelynek része e konferencia is. „Wass Albert írói és szellemi hagyatéka valójában nem megosztó, hanem ellenkezőleg, kulturális értelemben nemzeti összefogásra képes bírni a magyar nemzet megújító erőit; ezt mutatják szerte a Kárpát-medencében sorra kerülő megemlékezések, filmvetítések, szavalóversenyek, szoboravatások” – mondta az elnök.

Lisztóczky László irodalomtörténész Wass Albert pályaképét rajzolta meg 1928-tól. Méltatta írói munkásságát, közéleti, valamint kiadói tevékenységét. Bertha Zoltán irodalomtörténész A gondolkodó és bölcselő Wass Albert című dolgozatában emberség, magyarság és nemzeti önvédelem összefüggéseire világított rá. Bölcseleti esszéfüzére, a Te és a világ, keresztény istenhit, erkölcsi helytállás és emberi szépség legszentebb értékeit hangsúlyozza, akárcsak Németh László, Hamvas Béla és Weöres Sándor. Pomogáts Béla irodalomtörténész Erdély visszacsatolásának élményéről beszélt a Jönnek! című Wass-mű kapcsán.

Jókai Anna író mondta ki a legfontosabb gondolatokat Wass-levelekből idézve. Wass Albert aktualitásához kétség nem fér, noha sokan mindent elkövetnek, hogy kitaszítsák. Wass nemzete Don Quijotéja, de Sancho Panza nélkül! Egyedül harcolt a magyarságért, szülőföldjéért, mert „segédei” zsoldosoknak, kiszolgálóknak álltak. Márkus Béla irodalomtörténész filológiai-esztétikai előadása Wass Albert recepciójával foglalkozott. Tusnády Mária doktorandusz Wass Mire a fák megnőnek regénye kapcsán mutatott rá egy mű magyar mitológiába ágyazott magyarságszimbólumaira.

Kabdebó Lóránt professzor számos konkrét példán bizonyította a poéta Wass Albert kivételes tehetségét. Kiemelte: a „nagyok” (Áprily, Reményik, Dsida) mellett meg kell tanulniuk az irodalmároknak is egy új nevet. Wass Albert jelentékeny költő, akinek verseire figyelnünk kell. Kiss Mihály a csönd hermeneutikája felől közelített a Wass-életműhöz, vers és próza életművén belüli egységében mutatta ki az író-költő egzisztenciálfilozófia nézőpontjából is megközelíthető üzeneteit. Szőcs Géza költő a személyes ismeretség emlékeit is felidézte, majd a torz, főleg politikai indokokkal magyarázható tévhitek és rágalmak kóros és káros hatását analizálta. Végül leszögezte: irodalmunk pótolhatatlan jelese volt Wass Albert.

Boda László teológus Wass Albert sziklaszilárd jellemét dicsérve megjegyezte, hogy írónk a „századfordító magyarok” egyike, akire szükségünk van nemzeti felemelkedésünkhöz.

Érdekes, új szempontokat hozott be a nagy erdélyi írófejedelem életművének értékelésébe egy kiváló lingvista. Adamikné Jászó Anna nyelvész Wass művészetét elemezte a prózaritmus, a nyelvi emóció gyakori jelenléte és a népnyelv feldolgozása szemszögéből. Megosztotta velünk egy nyelvészcsoport kutatásának eredményeit. Többek között a hanghosszúság méréseiről is beszámolt, amely kimutathatóvá tette Wass prózájának ritmusazonosságokon alapuló jegyeit. Ortutay Péter és Nyíri Péter doktorandusz történeti, illetve teológiai szempontú regényelemzésekkel emlékezett Wass Albertre. Szász István Tas író a nyíltan és a háttérben nagy hatással működő kolozsvári Hitel (folyóirat) szellemi műhelyéről tartott előadást. A záródolgozat egy kiváló irodalomtörténész-író, Dobos Marianne gondolatait tartalmazta Wass Albert apostoli szerepéről az emigrációban.

(MNO